1. |
||||
|
Pázsiton halt meg az egyetlen érzés, amiért volt a többi is.
Titokban, egy füstös leheletben vánszorgó nyári napon.
Várom, hogy újra augusztus legyen,
hogy gondtalan legyen a levegővétel,
úgy várom, mint a sárga napokon tekinteted,
ha rám nézel.
|
||||
2. |
Te vagy minden más
03:13
|
|||
|
Verítékünk a hant alatt
nyugalommal meghajol.
Alvó csontok körmöd alatt.
Sírásodat hallanám, ha tudnál sírni.
Korom sekély vízszíne főtt bálnazsírszag.
Elrúgtam egy követ a fjordon és fájt is neki,
jól tudom.
Inkább felvenném és megnyugtatnám,
hogy tudja, hogy szeretem.
Azt mondják: ezeknek nincs se lelkük, se arcuk.
Nekem sincs. Akkor én is kő vagyok?
Előhúztak anyám méhéből, én már láttam őt belülről
És mégsem tudok róla semmit.
Nem bízom senkiben.
Csak azt a követ szeretem,
és kicsit fájna, ha kígyókirály végül
feladná az életét.
De én vagyok a herceg,
a szín a kígyó a madár,
és te vagy minden más.
|
||||
3. |
Panel
03:24
|
|||
|
Átutazóban a hétkezű járvány,
ártó-szánó tekintetek, mélyhűtött gondok,
egy szűz sikolyára ébred fel a lakótelep.
És nyugszik a kertben a kőszínű márvány,
alatta elnyúlt szikvizeket,
ott van a földben a gondtalan alvás,
mint két vesémben a híg vizelet.
A hóban, a fagyban a Központba érve
a busszal az emberi szervezetek
elhagynak, leszállnak, aki megy tovább,
a leszállók annak nem intenek.
Nyüszít a sors, ha nincs miért lennie,
lassú átkokat szór, hogy észrevedd.
De mit akarsz ezeken a kitekert szavakon,
ha forognak körbe a beakadt panelek?
|
||||
4. |
Halgerinc
03:12
|
|||
|
Összekulcsolt kézzel fekszem a decemberi éjben,
a plafon arccal rám mered.
A koronát a szép fejedre én tettem rá ébren,
levenni meg nem mered.
Halgerinc, mi bordám tartja, lábujjaim vérben
áznak és a küszöb a bűnös.
Csak az arcod jut eszembe, mikor majd meghaltál értem,
de ez az este hűvös.
És ha azt hiszed, hogy igen, hát tudd meg drága
nem veszem be,
akkor se, ha minden éjjel a rohadt arcod jut eszembe.
|
||||
5. |
Utoljára
02:52
|
|||
|
Felkelni és megérezni az éjszaka szagát,
félelemmel kiszínezni a vaksötét szobát.
Behúzódni a fal felé, hogy sohase kapjon el,
az arcod helyett az arcát látni utoljára.
Félek, félek,
hogy elveszítelek,
reszketek, reszketek,
pedig még meg se leltelek.
Hallom, ahogy lélegzik,
látom a szeme ragyog,
tudom, hogy e pillanatban
túlságosan egyedül vagyok.
Közelebb lép a lelkem elhalkul, a torkom elszorul.
Hozzám hajol, homlokon csókol, őt láttam hát utoljára.
Félek, félek,
hogy elveszítelek,
reszketek, reszketek,
pedig még meg se leltelek.
Üres a lelkem, kiüresedtem,
csak rád gondolok én.
Megmenthetnél, mért nem vagy itt,
mért nem vagy az enyém?
Fekszem az ágyon, halott vagyok, őt láttam hát utoljára,
homlokon csókol, őt láttam, de rád gondoltam utoljára.
Félek, hogy azt hiszed,
hogy nem én vagyok.
Reszketeg, nem reszketek,
mert halott vagyok.
Félek, félek,
hogy nem találsz majd rám,
nem találsz rám, nem kereslek.
Halott vagyok
Utoljára
Halott vagyok
Utoljára
Rád gondoltam utoljára.
|
||||
6. |
Zakatol a Balaton
05:13
|
|||
|
Fekete, fekete, fekete, fekete…
Zakatol a balatoni nyár
Fekete, fekete, fekete, fekete…
Zakatol a balatoni nyár
Ebben a világban vesztem el,
ebben a katlanban fekszem én,
ebben a sebben vagyok a vér,
nem is élhetnék szebben.
Zakatol a balatoni nyár,
sírom lesz egy délután.
Erdők szakadnak ki a szívemből,
vízesés, amibe belefulladhatok.
Nem vettem észre, még mellettem voltál,
hogy mennyire egyedül vagyok.
|
||||
7. |
Engedelem
03:32
|
|||
|
Vigyázban állsz, ha a fejében jársz
és erővel égsz, ha csak egyetlen percre is
magad maradsz, mert sosem tudod,
hogy elfogadd-e, amit eléd dobott.
Amit tőle kaptam, azt sosem kértem
és sosem rímelek a jókedvére
egy olyannak, akihez bármi közöm
csak, hogy biztos legyen, hogy velem marad.
Nem engedem, aki hinni se fél,
amit sohase mernék csak akárkiért
és senki mással, csak egyedül veled,
de én egyedül jöttem és egyedül megyek.
|
||||
8. |
Naftalin
02:35
|
|||
|
Elhiszem a tenyeremnek,
elkeserít és feladom.
Férgek lepik szobám falát,
a lámpabúra oltalom.
És tudja már, hogy ujjbegyem,
mint Isten keze, ráterül,
szíve törik, két szeméből
rózsás falra vér kerül.
És mi van, ha a vonalakban
még sincs semmi irgalom?
Nem lesz vége, hogyha szűnik,
naftalin a fájdalom.
|
||||
9. |
Hiába várod a végét
02:38
|
|||
|
Egy csészényi bánat minden reggel,
egy szál nyugalom, ettől kel fel,
egy löketnyi élettől embernyi állat,
egy slukk levegő, ez minden álma,
egy szemvillanásnyi aggódástól,
ha félholtan fekszik, csak akkor hiszi, hogy él
Utálni szeret, és utál szeretni
Nem is olyan nehéz vele elhitetni,
hogy elfelejti, aki legalább
egyszer meghalt már érte
Olyan nevetségesen szomorú,
olyan szomorúan kellemes
Egy tányérnyi cigi, a konyhában ébredsz,
belehunyorogva a napsütésbe
Fél óra álom, egy óra ébredés
még belefér egy életnyi semmittevés
Egy léleknyi test,
egy órányi est,
egy lakásnyi tér
egy tenyérnyi kéz,
egy csóknyi száj
és hiába várod a végét
|
||||
10. |
Ima
04:55
|
|||
|
És dobog a szívem és elfáradok
és magamra írom, hogy sajnáljatok,
és véres az arcom.
Rám vadásztatok,
de a vadász én voltam,
ti meg az állatok.
Elérted hát életem,
hogy eléd vessem mindenem,
bűnös arcom szüntelen
sötétbe hullt szívemen.
Nem leszek jobb, nem leszek több,
az a baj, hogy tőled függök.
|
||||
11. |
Altató
07:10
|
|||
|
Kimérten és lassan húzza meg az életünk vonalát
a kézfejünk fonákján a sötétben elnyúlva az érzelem.
És nyugtató és altató, hogy végre nem vagy itt velem.
|
||||
If you like Mayberian Sanskülotts, you may also like:
Cím nélküli ötödik lemez
by Galaxisok
supported by 6 fans who also own “Rekult II.”
"Én egy izzadva lihegő országban élek, ahol mocsárban tocsogva telnek az évek, és hiába tanulsz, hiába olvasol, egy kopasz geci bekólázva eltüntet bármikor."
go to album
Lehet, hogy rólad álmodtam
by Galaxisok
supported by 5 fans who also own “Rekult II.”
hiába ez talán a legtöbbet kritizált Galaxisok album, hozzám valamiért mégis ez áll legközelebb, na meg kurvajó volt a bemutató koncert a hajón.
go to album
supported by 4 fans who also own “Rekult II.”
Too many good tracks on this album - but forced to pick one - Wolf Throats !
go to album
Split Screen EP
by Walk Home Drunk, Comité balnéaire
This split EP from two France-based musicians is a gem, both artists recalling the glory days of slowcore in their heart-tugging melodies.
go to album
Providence, Rhode Island artist El Valerie delivers nine tracks of pure, blissful bedroom pop with an electronic twist.
go to album
sleeping giant
by kissed her little sister
More tender, uplifting bedroom pop from Jeff Morisano, built around a satisfyingly wooly lo-fi sound.
go to album
supported by 4 fans who also own “Rekult II.”
go to album
